Leírások, szerelési utasítások, segédletek, sőt szabványok – mind, mind segítenek megoldani az adott problémát, létrehozni, kivitelezni, megépíteni, vagy éppenséggel megjavítani valamit. De mi van akkor, ha létezik más, egyszerűbb és célravezetőbb módszer is, a biztonság, üzembiztonság megtartásával másképpen elérni az aktuális célt, úgy ahogy a könyvben sincs megírva. Jöhet az intuitivitás és kreativitás párosa. Ja.
Merthát miért is ne pont egy héttel a műszaki vizsga előtt romoljon el a szélvédőmosó szivattyú az autón, ami ugye biztonsági elem a műszakin, tehát működnie kell. Már volt foglalt időpontunk, ráadásul igencsak az éves határidő vége felé, tehát NEM ért rá… Már felrémlett előttem a random szerelő fejcsóválása, hová is tudna beszorítani, és hogy mibe is fájna ez. Révedezésemből egy határozott nemmel léptem a tettek mezejére, hiszen ez mégiscsak egy ablakmosó szivattyú, mégse főtengely szimmeringet vagy kettőstömegű lendkereket kell cserélni, nézzük hát A Könyvet!
Már az autó megvásárlása után pár héttel beszereztem a Haynes manual sorozatból a mi autónkra vonatkozó kötetet, hátha jó lesz valamire egyszer. Mivel azóta már többször is jó szolgálatot tett, így most is az első gondolatom a könyvespolchoz vezetett.
Megkerestem az aktuális fejezetet, hogy ugyanis egyáltalán hol is van az ablakmosó szivattyú. Mint a mai modern autókban, már itt is az adott típushoz gyártott amorf alakú ablakmosó tartály van beszorítva a bal első kerékív – fényszóró – hűtő háromszögbe, hogy minél nagyobb kapacitást lehessen elérni, minél kisebb helyen. Mindennek a legalján van a szivattyú. Döbbenten láttam, hogy a könyv szerint le kell bontani az EGÉSZ első burkolatot, a hűtőráccsal, lökhárítóval. Bár ez a teljes tartály eltávolításáról szólt, ha csak a szivattyút akarjuk kivenni, akkor sem lett jobb a helyzet, mert akkor meg az alsó motor- és hűtőborítást kell eltávolítani, hogy alulról hozzá lehessen férni a szivattyúhoz, illetve a tartály aljához. Mint mondtam, ez se sokkal jobb mert ehhez meg elég komolyan meg kellene emelni az autót, ami házi módszerekkel, alap eszközökkel, a garázs mögött, kábé kivitelezhetetlen. Na jó. Könyv becsuk, motorház kinyit. Talán, ha kiveszem a fényszórót, akkor felülről le tudok nyúlni. Hát végül is le tudtam, kb. két ujjal kitapogatni a szivattyút, de még két könyök ízület kellet volna, hogy behajtogassam az alkarom a kanyarba, ahol a szivattyú székelt. Bekukucskáltam a hűtőrácson, ezt láttam:
Igen, valóban alulról is hozzá lehetne férni, de ott az a fránya alsó lemez, azt én sehogy nem fogom tudni leszerelni az adott körülmények között. Aztán feltűnt, hogy a ködfényszóró hátulját, az izzó foglalattal, ott látom a szivattyú mellett. Akkor viszont mi lenne, ha azt kiszerelném, és annak a helyén benyúlnék, és ott kivehetném a szivattyút? Nos, így is lett.
Nem mondom, hogy színtiszta élvezet volt így szerelni, ráadásul vastagabb karral már nem is biztos, hogy befértem volna (csak semmi sport!), és persze sok mindent nem láttam közben, csak tapintás útján tájékozódtam, viszont immáron elég magabiztosan. Kitapogattam az elektromos csatlakozót, annak is a kioldó fülét (ez volt a legnehezebb), a két vízcsövet, magát a szivattyút, és azt is, hogy valójában csak egy gumidugó tartja a tartályban, egy rántással ki is lehet húzni. Nagy nehezen, egy kézzel, a biztosító fület benyomva, a helyhiány miatt nulla erőkarral az elektromos csatlakozót lejátszottam a szivattyúról, majd azt kihúztam a tartályból, (másfél liter ablakmosó folyadék ki), és végül kibújtattam a ködlámpa helyén. A biztonság kedvéért rámértem a csatlakozóra, hogy odáig eljön-e az áram, ha nyomjuk a gombot, mert, bár a biztosíték ellenőrzés volt az első, de hátha valahol csak szakadás van. Nem, nem volt, mert ott volt a 12 Volt (hah!). Fényszóró visszaszerel, minta mi sem történt volna. Eddig megvolnánk.
Internet ON, pillanatok alatt találtam cseredarabot, kiválasztottam ár/érték arányban egy kereskedőt, további két pillanat alatt már meg is volt rendelve.
Két nap múlva érkezett, tökéletesen működött a száraz-próba során az íróasztalon, reméljük kitart élesben a műszakig is. Meg tovább is. Onnantól nettó nyereség. Az új zsákmánnyal irány a garázs, fényszóró ismét kiszerel, itt már nagyon rutinosan…. Még a motorháztetőt se nyitottam fel, merthát minek? Anélkül, hogy eltörtem volna a könyökömet, nagy nehezen a helyére nyomtam a gumidugós ágyába az új jövevényt, majd csatlakoztattam a vízcsöveket és az elektromos kábelt. Nyomtuk az ablakmosó kart, zúgott. Van remény! Töltöttünk bele egy kevés ablakmosó folyadékot, mert ha esetleg szivárgás van, vagy bontani kell valamiért, akkor ne egy egész tartálynyit folyassunk el. Ismét próba, hát eltartott egy darabig amíg felkapta (a vizet) (LOL), ráadásul amikor az első ablakmosót kapcsoltuk, hátul folyt, amikor a hátsót, elöl spriccelt. Na jó, akkor csőcsere, végül is két cső van, pontosan 50 százalék esélyem volt elsőre eltalálni a sorrendet, csak hoztam a papírformát….
Itt azért megemlíteném a Ford mérnökeinek (vagy úgy globálisan, merthogy már nemigen vannak önálló autómárkák ugyebár) szóval az ablakmosó rendszerért felelős mérnökök egyszerű, de nagyszerű ötletét, nevezetesen, hogy a két cső csatlakozása a szivattyú kerék házának két ellentétes oldalán helyezkedik el, ezért, ha a motor jobbra forog, a jobb oldali csövön, ha a motor balra forog akkor a bal oldali csövön indul kifelé a folyadék. Ezért a vezérlés a motor pólusváltásával választja ki, hogy előre vagy hátra kell küldeni a mosást. Így elég két vezeték a szivattyúnak, nem kell külön mágnesszelep rendszer kiválasztani a folyadék irányát, és a motor is egyenletesebben használódik, mivel egyszer ide-, egyszer oda forog. Apróság, de zseniális.
A csövek végül jó helyre kerültek, nincs szivárgás, feltöltöttük a tartályt, a ködlámpa is visszakerült a helyére. Műszaki előtt azért ellenőriztem a lámpákat, indexet, de mivel volt egy nagyon pici olajfolyásunk korábbról, amit szerelői jótanácsra előző nap megejtett motor mosással próbáltunk szépíteni, nem volt teljesen stresszmentes a várakozás, amíg az autó alatt bujkált a vizsgabiztos (srác). A fékek csodálatos értékeket produkáltak, és az utolsó idős téligumikat leszámítva más is minden rendben volt. A végén, amikor a kulcsot átadta és papírozni (azaz számítógépezni) kezdett a srác, leesett az a bizonyos kő a szívünkről, miközben sorolta, hogy amúgy minden rendben az autóval, és bár ezért nem buktatja meg, de saját felelősségre intézkednünk kell, merthogy nem működik a kürt.
A Nagy Könyvet azóta már fellapoztam. Szerinte ehhez is le kell bontani az autó fél elejét…
