Egy-egy akármilyen elektronikus készülék sok száz, vagy akár ezer elektronikai alkatrészből áll, a legmodernebb eszközökben ezek már olyan szinten integráltak, hogy egy körömnyi felületen egy számítógép dolgozik, de a cél, a használat, maga a készülék, az adott hely, méret és persze a kivitelezés lehetőségei miatt ma is vannak olyan elektronikai lapok, amelyeken jól látható valamennyi alkatrész, amelyek együttes működése által tudjuk használni készülékeinket. Valamennyi készülék működésének alapja egy valamilyen tápegység, manapság leginkább az úgynevezett kapcsolóüzemű tápegység. Míg régen nagy, nehéz transzformátorokkal biztosítottuk készülékeink áramellátását, manapság kifinomult elektronikával tudjuk ezt helyettesíteni, amelyben szintén többféle alkatrész hozza létre a kívánt áramellátást a készülékünk működéséhez.

Ilyen tápegység található a lapostévénkben, monitorjainkban, abban is, amely előtt ezeket a sorokat írom. Persze van már nagyon sokféle, modernebb megoldás is, de ma is igaz, hogy a legelterjedtebb típusokban valamilyen homogén fényt előállító háttérvilágítás előtt egy vékony filmrétegen (LCD, TFT, meg ilyenek) jön létre a látott kép. A modernebb készülékekben a háttérvilágítás egyre szofisztikáltabb ledes megoldás, amely akár képpontonként vezérelhető, így sokkal tűélesebb, kontrasztosabb (a fekete az fekete) kép hozható létre, azonban az egyszerűbb modellekben (manapság is) egy valamiféle neoncső-féle világítás adja a háttérvilágítást. Nos, ezt is egy fentebb említett tápegység táplálja, közös jellemzőjük típustól függetlenül, hogy a bekapcsoláskor egy gyújtási, indítási átrammal (nem tudok jobb szót) begyújtjuk ezt, és folyamatosan világít, miközben a képet az előtte lévő LCD, TFT változó képpontjai adják.

A háttérvilágításnak ezt a begyújtási áramát a tápegységben nagy kapacitású kondenzátorokkal lehet elérni. Ezek a kondenzátorok (azaz hivatalos nevén: töltés-sűrítő) úgynevezett elektrolit- kondenzátorok, amelyeknek a két elektródja között egy zselés elektrolit van, amely évek alatt, a használattól, és a magas környezeti hőmérséklet hatására folyamatosan kiszárad, ezáltal csökken a kondenzátor kapacitása. Ezt a mezei képernyő-felhasználó úgy veheti észre, hogy a monitor bekapcsoláskor nem elsőre, hanem másodikra, aztán harmadikra, sokadikra, végül pedig egyáltalán nem kapcsol be. Igy jártam én is. Kétszer. Két monitorral. És mivel én a fent leírtakat elviekben tudtam, kondenzátort is láttam már közelről, gondoltam egy próbát megér belenézni a monitoromba. Tudom azt is (és most már te is) hogy a kondenzátorokon szemmel láthatóak az elöregedés jelei, konkrétan alul-felül kipúposodnak. Nézd meg a képeket itt: Flickr!

Az első monitorban, amit széttrancsíroztam, minden fentebb leírt elvet és ismeretet alapul véve azonnal szembetűnő volt, hogy tényleg a kondenzátorokkal van a gond és egy cserével esélyt adhatunk, az amúgy tökéletes állapotban lévő monitornak. Kedvenc elektronikai boltomban azonnal megvettem a szükséges cseredarabokat, kb. 300-400 Forintos összköltséggel, a régi, púpos kondenzátorokat kiforrasztottam, az újakat meg be, egy alapos ellenőrzés és összeszerelés után pedig próba. Mire odáig jutottam, hogy szétszedem és belenézek, kb. csak 10-12 gyújtási kísérlet (azaz ki-be kapcsolás) után lett képem (ezalatt már az XP is vígan betöltődött a gépen), ezért igencsak kellemes tapasztalat volt, hogy az ötletem bevált, a monitor azonnal, simán elsőre bekapcsolt, pont mint újkorában. Megjegyezném, hogy a monitort 2005-ben vettem, a hiba 2011-ben jelentkezett, és javítás után, most 2019-ben még mindig ezen nézem a szövegemet. Hogyha ez egy sima szervízes történetként zárul akkor egyenes úton kuka. (Voltam, érdeklődtem: így lett volna.)

Szerintem ez azért mégiscsak elegánsabb újrahasznosítás, minthogy veszélyes hulladékként végezze valahol egy 300 Ft-os alkatrész természetes elöregedése miatt, miközben már 8 évet (!) ráhúzott az akkori halálára. És itt most jöhetne a filozofálgatás, hogy fogyasztói társadalom, meg programozott hibák, meghogy a rakéta porszívó bezzeg 50 évig bírta, de mindegy, most átlépem ezt. Amiért ezt megírtam, az az, hogy nemrégiben egy másik, amúgy kidobásra ítélt monitort is megmetettem az előző kalandból tanulva. Képek a Flickr oldalain.

És ha már kondenzátor. Történetesen ugyanígy mentettem meg jó pár évvel ezelőtt egy Ariston kazán alaplapját is (és kb. 40-50 ezer forintunkat), mivel annak a hibajelensége is egyértelműen kondenzátor hibára utalt. Az is elkezdett csak többedjére, sokadjára elindulni, majd sehogy. Csak próbálkozott, erőlködött, többször nekifutott a gyújtási folyamatnak, de mivel ez a láncszem hiányzott, mindig leállt a biztonsági függések miatt. Bármilyen szerviz a világon – amúgy szabályszerűen – egy tőmondattal (Alaplaphiba, csere, negyvenezer.) elintézte volna, és hát nyilván ugyebár gázkészülékkel nem is szórakozunk, de hát ez mégiscsak elektronika, teljesen nyilvánvaló volt mi a baja, csak a hibás kondenzátort kellett megtalálnom és kicserélnem. Ez is bejött, a kazán azóta is köszöni, jól van.

Szinte minden ilyen hibajelenség mögött, amikor valami egyre rosszabb és rosszabb lesz, egyre nehezebben indul, sokadjára kapcsol csak valami, sejthető egy öregedő, kapacitását vesztő kondenzátor hibája a játékban részt vevő elektronikai alkatrészek sorában. Katt a képekért ide, jó sok készült, főleg azért, hogy össze is tudjam őket rakni. :-)  Olvasd el az előző bejegyzéseket is, már nem is merem ígérni a napkollektor harmadik részét, de majd egyszer biztos jön. Már meg is kávéztam, de most meg ez jött közbe.