Előző bejegyzéseimben tisztáztuk már, hogy miért is ez az oldal, elmeséltem, hogy mi a cél ezzel az egész blog-történettel. Most egy három részes bejegyzés következik, amelyben bemutatom, hogyan készítettem száz százalékig házilag egy praktikus kis melegvizes napkollektort.

Ezer féle-fajta létezik, van pontos definíciója, mi is a napkollektor, mi a napelem, van ami áramot termel, van ami hőt, vizes, levegős, stb. Aki pedig a részletekre kíváncsi, megszámlálhatatlan lehetősége van magyarul is, angolul is találni információt a témában. Vannak nagyon profi, rutinos megbízható nagynevű cégek, vállakozások, akik a világ minden elképzelhető rendszerét beszerelik neked, az elképzeléseidnek nagyjából csak a pénztárcád szabhat határt. Magyarország elég szerencsés helyen van napsütés szempontjából (mihez képest, ugye? – hát mondjuk Svédországhoz képest), így ahogy Jani mondta egyszer, ha letekersz a tetődre pár méter 25-ös KPE csövet, kész a napkollektorod. Tök igaz. (Disclaimer: tudom, hogy a KPE cső nem igazán UV álló, köszönöm.) Ha nyáron kint hagyod az udvaron a sötétzöld OBI-s slagot fél órára, a teljes hosszából forró víz (tehát nem meleg, hanem forró) jön, egy kellemes júliusi, augusztusi délutánon. Na igen, de nincs mindig felhőtlen, szikrázó napsütés, augusztus, és nyár. :-( 

 Ekkor lépnek színre kreatív, okos, tanult mérnökemberek, akik a legutolsó tized százaléknyi hasznos energiáért is megküzdve alkotnak jobbnál-jobb rendszereket, amelyek nemhogy Békéscsabán, de még Umeåban is képesek nyereségesen meleg vizet termelni. Namost viszont ezt azért rendesen meg is kell fizetni, (mondják, hogy a legnagyobb pazarlás a szegénység – milyen igaz, sajnos), tehát mi most maradjunk a huszonötös KPE csőnél, vagy legalábbis egy annál csak icipicit szofisztikáltabb verziónál. A tízezercsilliárd forintos rendszernek és a 10 méter KPE csőnek is ugyanaz a lényege. Kint, egy valamilyen, lehetőleg a napsugárzást jól hasznosító felület felveszi a hőt és bent a házban, használati melegvíznek, vagy fűtési célra leadja azt a hőt. Kérem, Kedves Mérnökemberek, önjelölt- és valódi Szakértők, ne szóljanak be nekem, akárhogy is ragozzák, akkor is ez a csupasz lényeg, egyszerű, hétköznapi szavakkal leírva. Köszönöm. Amúgy már fáj a jobb mutatóujjam, annyit írtam, de egy fikarcnyi újdonsággal sem álltam még elő. Ebben a témában, ezen a szinten, nem is nagyon lehet. Szerintem. Írjál mailt nyugodtan, ha te tudsz valami újat!

Szóval vigyük be a meleg vizet a házba és gyűjtsük be. Ezt láthatjátok ezeken a képeken. A kültéri egység (egység – haha, lol.), egy a Tótjóska telepéről mentett lapradiátor, némi házszigezelésből kimaradt, itthon leginkább hungarocell néven ismert (már régesrég nem az) hőszigetelés, egy keret OSB lapból és egy üveglap. Némi hőálló festék, kis rézcső forrasztás és kész. Nem is tudom belemenjek-e a részletekbe… Na legalább a magam szórakozására osztom kicsit az észt. Azért vagyok bizonytalan, mert – ahogy írtam már – kb tízmillió weboldal foglalkozik ezzel, és nagyon nem csak a profi oldalak, amelyeken profi szakemberek, télen is gazdaságosan fűtő rendszereket árulnak, szerelnek, hanem végtelen számú, félprofi, hobbi, amatőr weboldal, fórum is foglalkozik a témával, esetenként nagyon komoly, és teljesen helytálló számítási adatokat is felsorakoztatva. Na ezt én nem tudom, csak azt, hogy süt a nap mint az állat, áprilistól szeptemberig, és a huszonötös fekete KPE csőben meg felforr a víz. És mivel én használati melegvíz előállítására használtam, nem foglalkoztam semmi extra gazdaságos téli üzemet érintő kérdéssel. (Kollektor felület számítás, napsugárzás beesési szög télen-nyáron, napsütéses órák száma, stb…) Na amíg ezt a magyarázkodást leírtam, már meg is lennénk a fele működési leírással.

Szóval. A lapradiátort (vagy legalábbis a nap felé néző oldalát) lefestettem feketére, a radiátor csonkjaira (vagy mi franc az hivatalosan: ahol be- meg kijön a víz) rácsatlakoztam egy kis rézcsöves szerelvénnyel, hogy a kész napkollektor dobozán kívülre vezessem a csőcsonkokat. Az egészet befogadó OSB lap+deszka doboz hátuljába kerül a hőszigetelés (minden cseppért kár ugyebár), a radiátor és a doboz méretkülönbségéből adódóan kapott egy kis fém lemez diffúzort, ez is csak fokozza a hőelnyelést- és tartást a dobozon belül. Ezt is, a dobozt is lefestettem feketére, rá a 6 mm-es üveglap. Mielőtt az egészet összeállítottam volna, elsőként meglett a doboz keret az üveglappal, amivel csináltam egy száraz-próbát. A hőmérő ezzel, azaz az üveglap alatti levegőt mérve 100 fokot mutatott. Képek erre. Szóval miért is törik be nyáron a Tesco-parkolóban a kocsik ablakát a rendőrök meg a tűzoltók, ha valami idióta benne hagy egy gyereket vagy egy kutyát? Ezért.

A kis házban, amelyet építettem, eleve úgy alakítottam ki a vízvezetéket, hogy két cső a bojler (ha úgy tetszik melegvíztároló, vagy pláne puffertartály) felől eleve felmegy a tetőre ahol a napkollektor beüzemelésre került. Namost ha kint, a dobozban már meleg a víz, be kellene jutnia. Keringtető szivattyú. Kicsi, csendes, takarékos, nem túl gyors fordulatú. Nem is kell ennél több, jobb. Pipa. Nyilván ezt is méretezni kell, tengernyi szuper képlettel, számítással, tervrajzzal. Ja. Egy fadoboz+lapradiátor kombóról és egy 80 literes bojlerről beszélünk. Egyébként félreértés ne essék, csak azért nagyolom el itt, a szövegben ezeket a dolgokat, mert ez egy pici, kísérleti rendszer. Igazából ez is abból indult ki, mint megannyi konstrukcióm (szinte mind) az életemben: Vajon meg tudom ezt csinálni? Lehetne profibb, méretezett, hatékonyabb, de ilyen összetevőkkel a magyar napsütésben bőven volt mozgásterem, és tartalék a rendszerben (lásd huszonötös KPE cső history again, nem írom le még egyszer, ígérem). A 100 fok száraz teszten elég jó előjel volt. Ha ebből 40-45 fokos víz lesz, már le is tudunk tusolni este. Lelövöm a poént, több mint 80 fokos bejövő vizem lett csúcsidőszakban. A nyári két hónap alatt, amikor lehetőségem volt tesztelni a rendszert, szinte egyetlen percig sem ment áramról a bojler. Kizárólag akkor, amikor tartósan full borús, rossz idő, eső, vihar volt. Na bumm. Az összetevők árát (amiből a keringtető szivattyú volt az egyetlen igazi beruházás) így is bőven behozta. Szóval csak itt, leírva nagyjázom el, mert itt nem egy örök időkre szóló, fix, családi nadrágszíj-összehúzós nagyberuházásról beszélünk, hanem a fent említett motivációról. A kivitelezés viszont ilyen barkács szinten is kifogástalanul sikerült (mindig igényesen igyekszem építeni), és a működése is tökéletesen hibátlan volt. És teljesen önálló. Hála a szintén saját építésű vezérlőelektronikának is. De erről majd később. Bár ez a legérdekesebb az egészben szerintem, főleg annak aki nem ért hozzá. Merthogy aki nem ért hozzá, az azt várná el, hogy ne kelljen gépészkednie, figyelgetnie, ki-be kapcsolgatnia. Süt a nap: megy, nem süt: nem megy. És e két véglet között pedig hozza ki a lehető legtöbbet a történetből. Sikerült.

Na de ott tartottunk, hogy a keringtető szivattyú beviszi a meleg vizet a csöveken a bojlerhez eltárolásra. Fentebb említettem a keringtető szivattyút illetően, hogy elég egy lassabb járatú, kisebb teljesítményű darab is. Mivel a napon érlelődő lapradiátor nem igazán tartalmaz komoly vízmennyiséget egyszerre, (kb 6-8 liter lehet, vagy még annyi se), ezért inkább egy lassabb, de folyamatos vízáramlással lehet a legtöbbet kihozni belőle. Főleg amikor már százágra süt a nap augusztusban délután kettőkor, és az egész fém szerkezet az üveglap alatt tartósan és teljesen átmelegedett. Egy nagyobb vízkapacitású rendszernél azért gondolom, ha kiküldünk egy adag hideg vizet, kell egy kis idő, amíg átveszi a rendszer tartalékolt hőjét, nem? Azaz a szivattyú ki-be kapcsol, a kinti felmelegedés függvényében. Na de erről majd részletesen szó esik a vezérlés leírásánál. Amit még szuper nagyon fontos megemlíteni, és ha utánam csinálnád, ebben legyél nagyon-nagyon figyelmes! Ha nézed a fényképeken az összeállított kollektor-dobozt, láthatod, hogy a tetején vagy egy biztonsági szelep. A száraz próbán látszott, hogy akár 100 fokra is felmehet odabent a hőmérséklet, és ha valamilyen oknál fogva leállna a keringtető szivattyú, akkor talán mindenki el tudja képzelni, mi történik egy teljesen zárt tartályban 6-8 liter vízzel, és hogy mennyi idő alatt… Nem próbáltam ki, a szivattyú vezérlése is mindig működött, áramszünet sem volt, és ha éppen robbanásról nyilván nem is beszélhetünk (műanyag csövek esetében pláne nem), de azért az a pár liter víz igencsak meg tud melegedni ilyen körülmények között, és ha nem vonjuk el onnan keringtetéssel a hőt, akkor utat talál magának kifelé. Etázs hatásról nemigen beszélhetünk méretezés, tudatos csőelrendezés nélkül, pláne ilyen vékony csövek esetén, tehát akkor már inkább a biztonsági szelep engedjen, mint a radiátor hegesztett oldala. Szóval biztonsági szelep! Kihagyhatatlan.
A kapcsolódó képeket és az alkotás folyamatát meglesheted itt. A következő bejegyzésben már bent vagyunk a melegvízzel.

Klikk a képre a galériáért!